Az egészségügyben a jövő évtől mérni fogják, hogy a biztosítottak felhagytak-e a dohányzással, szedik-e a gyógyszereiket. Nem egyszerűen követjük a világtrendet - mi fogjuk diktálni.
"Mit gondolnak, egy évvel a terápia megkezdése után a cukorbetegek hány százaléka szedi be a gyógyszerét?" A hallgatóság tippelt, Molnár Márk Péter, a Corvinus egyetem oktatója pedig pillanatnyi szünetet tartott a hatás növelése érdekében. Tudta, nincs olyan pesszimista orvos a teremben, aki eltalálná a valóságot: egy év után mindössze a felük. Mindez az év elején történt, amikor Molnár a legfrissebb kutatását ismertette. Az állak akkor estek le teljesen, amikor kiderült: 22 százalék ez az arány. Az ország mégis egyetlen évben 30 milliárd forintot fizet ki a gyógyszerükre - javarészt feleslegesen.
A betegek négy százaléka sosem váltja ki vérzsírcsökkentőjét, csak hasal valamit, ha rákérdeznek a hatására. A többiek jó része úgy szedi, mintha úgy működne, mint a fájdalomcsillapító, csak akkor kellene bekapni, ha gyors segítségre van szükség, mondjuk mert túl zsírosat (vagy antidiabetikumnál: cukrosat) evett az ember. Holott jó részük arra szolgál, hogy megelőzze a bajt - agyvérzést, amputációt, infarktust. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb krónikus nyavalya életmódváltást követel; a csontritkulás fő ellenszere például a mozgás, ám az érintettek közül sokan inkább "mozgásdiétát" tartanak, a szívbetegek nagy része kíméli is az izmait. A magas koleszterinszintűek világszerte vétkeznek, a különbség csak abban áll, hogy nálunk csülökkel, másutt marhasülttel. A tüdőbetegek jó része cigarettázik tovább, mintha a szervezete nem adott volna vészjeleket. Végül az egészségbiztosítók besokalltak, s egyre több helyen mondják: a gyógyszerek támogatásánál ezentúl azt is figyelembe veszik, mennyire működik együtt a beteg az orvosával.
Ám mi köze a tb-nek a magánszféránkhoz? Miért tartozik rá, ha valaki szereti a hasát, dohányzik vagy keveset mozog? A gyógyszerkeretet közpénzből támogatják, és fontos, hogy minél ésszerűbben költsék el, a beteg és a biztosító is kapjon visszajelzést állapota javulásáról. Nem véletlen, hogy egy-egy betegségnél számos országban alkalmazzák már ezeket a módszereket. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) most egyszerre lép nagyot, mert ennyiféle kórképnél, mint nálunk tervezik, egy időben egy ország sem vezette be az új szemléletmódot.
A tervek izgalomba hozták az egészségügyet, konferenciákat szerveznek, s ha valaki azt hinné, ezeken a gyógyszergyárak vagy az orvosok tiltakoznak, hát téved. Még jogszabály-módosításra sincs szükség; a hatályos egészségügyi törvény is lehetővé teszi a szigorítást. A szakemberek zöme egyetért az alapelvekkel, legfeljebb a részletekkel vitáznak. Kovácsy Zsombor ügyvéd, a kormány által felszámolt Egészségbiztosítási Felügyelet alapító elnöke például attól óv, nehogy diszkriminálják az elhízott, dohányzó középkorúakat, pusztán mert velük lehet legkiválóbban illusztrálni az egyén felelősségét, nem ébresztenek ugyanis részvétet a többiekben.
A nehézségek közé tartozik, hogy bár az orvosokat anyagilag is érdekeltté teszik a változtatásokban, az átlagosan kilencperces orvos-beteg találkozásokba aligha fér bele az életmódra vonatkozó részletes felvilágosítás, ezért jövőre felvilágosító kampányokat és ingyenes betegképzéseket is indítanak. Egyetlen túlsúlyos középkorútól sem várják, hogy huszonéves lányokkal járjanak fitneszklubokba, és hatvanéves férfiaknak sem kell majd kockahasat gyúró fickók között edzeniük; számukra napi két-három kilométeres séta is elegendő.
Az újítás januártól indul, és elsőként a krónikus tüdőtágulásos (COPD) betegeket érinti. Mielőtt megijednénk, hogy a kormány súlyos betegeket küld a halálba elérhetetlenségig drágítva gyógyszereiket, jó tudni: ugyan orvosi segítség nélkül légzőfelületük egyre nagyobb hányadát veszítik el - ha viszont dohányoznak, a gyógyszer nem is szívódik fel a szervezetükbe. Márpedig 90 százalékuk az után is dohányos marad, hogy tudják: az életük múlik azon, le tudnak-e állni. Az egészségbiztosító évi tízmilliárd forintot költ a gyógyszerükre, nagyrészt feleslegesen.
"Megkérdeztem dohányos barátaimat, mit tennének, ha ilyen döntés elé állítanák őket. Azt mondták, vélhetően semmit, legfeljebb megemelkedne néhány száz vagy ezer forinttal a havi számlájuk" - mondja Dankó Dávid, a Corvinus Egyetem kutatója; szerinte ez is jelzi: a dohányzás betegség.
Valóban, még a tüdőgyógyintézetben két kezelés közben is dohányoznak. Jövő ősztől uniós támogatással ingyenes dohányzásleszoktató tanfolyamok kezdődnek, mert azt is tanulni kell, hogyan legyünk okosan betegek, s várhatóan az év utolsó negyedévében az orvosi rendelőkben olyan történik majd, ami még sosem. Nem egyszerűen megkérdezik majd, "és hogy állunk a cigarettával?", hanem megmérik a tüdőbetegek szervezetének nikotinszintjét, a nyálból vagy vérből vett mintával. Ha dohányzik, csökkentik gyógyszere társadalombiztosítási támogatását. A mértékről decemberben zárulnak le az egyeztetések, ma azonban a legvalószínűbb forgatókönyvnek az látszik, hogy a renitens betegeknek ezer forint körüli költségemelkedéssel kell számolniuk.
A második érintett csoport a magas koleszterinszinttel küzdők köre. A jövő év első fele itt is felvilágosítással és a kiindulóállapot feltérképezésével telik. Ha vérzsírszintjük magas marad, előbb a dózist emeli az orvos, majd a gyógyszert cseréli le, mert az egészségbiztosítónál azt remélik, a második szernek életmódváltással együtt már eredményt kell hoznia - ha a beteg rendszeresen szedi, és önmérsékletet tart az étkezésnél.
Vége szakad annak is, hogy az orvosnál bólogassunk, "igen, napi három szemet, nyolcóránként, megjegyeztem". Aztán csak a receptek felét váltjuk ki, mondván, ha ezt mind beszednénk, nem maradnánk életben. S amit megvettünk, azt sem vesszük be rendesen, mert a reggeli rohanásban vagy hétvégén elfelejtjük. Jövőre jön az e-recept, az orvos pedig e-jelentéseket küld majd a biztosítónak, és a kétféle "e" összefut - a tb-nél és a doktorunk gépén. Látni fogják, kiváltottuk-e a gyógyszert, és arra is rájönnek, ha fiókban maradtak a pirulák, hiszen megcsúszunk a következő doboz megvásárlásával.
A harmadik csoport a cukorbetegeké, de nem a veleszületett és nem is a súlyosabb, hanem a még tablettákkal (tehát nem inzulinnal) karbantartható állapotúaké. Nekik ezután is negyedévente kell kontrollra járniuk, és itt nem pusztán a mozgásgazdag életmód és a diéta fontosságáról beszélnek nekik, hanem ellenőrzik, mennyire tartják be az étrendet. Eddig elkerülendő az orvos szemöldök-összehúzását elég volt a kontroll előtt egy-két napig diétázni, ám most nem csak a vércukorszintet mérik majd - van ugyanis ennél "hosszabb memóriájú" része is a vérünknek. Itt is jövő év utolsó negyedévében lehet változás a patikai árakban, de a siker az volna, ha egy fillér többlet sem folyna be az OEP kasszájába, mert az lenne az igazi megtakarítás. Az Egyesült Államokban például 300 milliárd dollárra becsülik azt az éves kárt, amit a nem megfelelő beteg-együttműködés okoz.
A betegek négy százaléka sosem váltja ki vérzsírcsökkentőjét, csak hasal valamit, ha rákérdeznek a hatására. A többiek jó része úgy szedi, mintha úgy működne, mint a fájdalomcsillapító, csak akkor kellene bekapni, ha gyors segítségre van szükség, mondjuk mert túl zsírosat (vagy antidiabetikumnál: cukrosat) evett az ember. Holott jó részük arra szolgál, hogy megelőzze a bajt - agyvérzést, amputációt, infarktust. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb krónikus nyavalya életmódváltást követel; a csontritkulás fő ellenszere például a mozgás, ám az érintettek közül sokan inkább "mozgásdiétát" tartanak, a szívbetegek nagy része kíméli is az izmait. A magas koleszterinszintűek világszerte vétkeznek, a különbség csak abban áll, hogy nálunk csülökkel, másutt marhasülttel. A tüdőbetegek jó része cigarettázik tovább, mintha a szervezete nem adott volna vészjeleket. Végül az egészségbiztosítók besokalltak, s egyre több helyen mondják: a gyógyszerek támogatásánál ezentúl azt is figyelembe veszik, mennyire működik együtt a beteg az orvosával.
Ám mi köze a tb-nek a magánszféránkhoz? Miért tartozik rá, ha valaki szereti a hasát, dohányzik vagy keveset mozog? A gyógyszerkeretet közpénzből támogatják, és fontos, hogy minél ésszerűbben költsék el, a beteg és a biztosító is kapjon visszajelzést állapota javulásáról. Nem véletlen, hogy egy-egy betegségnél számos országban alkalmazzák már ezeket a módszereket. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) most egyszerre lép nagyot, mert ennyiféle kórképnél, mint nálunk tervezik, egy időben egy ország sem vezette be az új szemléletmódot.
A tervek izgalomba hozták az egészségügyet, konferenciákat szerveznek, s ha valaki azt hinné, ezeken a gyógyszergyárak vagy az orvosok tiltakoznak, hát téved. Még jogszabály-módosításra sincs szükség; a hatályos egészségügyi törvény is lehetővé teszi a szigorítást. A szakemberek zöme egyetért az alapelvekkel, legfeljebb a részletekkel vitáznak. Kovácsy Zsombor ügyvéd, a kormány által felszámolt Egészségbiztosítási Felügyelet alapító elnöke például attól óv, nehogy diszkriminálják az elhízott, dohányzó középkorúakat, pusztán mert velük lehet legkiválóbban illusztrálni az egyén felelősségét, nem ébresztenek ugyanis részvétet a többiekben.
A nehézségek közé tartozik, hogy bár az orvosokat anyagilag is érdekeltté teszik a változtatásokban, az átlagosan kilencperces orvos-beteg találkozásokba aligha fér bele az életmódra vonatkozó részletes felvilágosítás, ezért jövőre felvilágosító kampányokat és ingyenes betegképzéseket is indítanak. Egyetlen túlsúlyos középkorútól sem várják, hogy huszonéves lányokkal járjanak fitneszklubokba, és hatvanéves férfiaknak sem kell majd kockahasat gyúró fickók között edzeniük; számukra napi két-három kilométeres séta is elegendő.
Az újítás januártól indul, és elsőként a krónikus tüdőtágulásos (COPD) betegeket érinti. Mielőtt megijednénk, hogy a kormány súlyos betegeket küld a halálba elérhetetlenségig drágítva gyógyszereiket, jó tudni: ugyan orvosi segítség nélkül légzőfelületük egyre nagyobb hányadát veszítik el - ha viszont dohányoznak, a gyógyszer nem is szívódik fel a szervezetükbe. Márpedig 90 százalékuk az után is dohányos marad, hogy tudják: az életük múlik azon, le tudnak-e állni. Az egészségbiztosító évi tízmilliárd forintot költ a gyógyszerükre, nagyrészt feleslegesen.
"Megkérdeztem dohányos barátaimat, mit tennének, ha ilyen döntés elé állítanák őket. Azt mondták, vélhetően semmit, legfeljebb megemelkedne néhány száz vagy ezer forinttal a havi számlájuk" - mondja Dankó Dávid, a Corvinus Egyetem kutatója; szerinte ez is jelzi: a dohányzás betegség.
Valóban, még a tüdőgyógyintézetben két kezelés közben is dohányoznak. Jövő ősztől uniós támogatással ingyenes dohányzásleszoktató tanfolyamok kezdődnek, mert azt is tanulni kell, hogyan legyünk okosan betegek, s várhatóan az év utolsó negyedévében az orvosi rendelőkben olyan történik majd, ami még sosem. Nem egyszerűen megkérdezik majd, "és hogy állunk a cigarettával?", hanem megmérik a tüdőbetegek szervezetének nikotinszintjét, a nyálból vagy vérből vett mintával. Ha dohányzik, csökkentik gyógyszere társadalombiztosítási támogatását. A mértékről decemberben zárulnak le az egyeztetések, ma azonban a legvalószínűbb forgatókönyvnek az látszik, hogy a renitens betegeknek ezer forint körüli költségemelkedéssel kell számolniuk.
A második érintett csoport a magas koleszterinszinttel küzdők köre. A jövő év első fele itt is felvilágosítással és a kiindulóállapot feltérképezésével telik. Ha vérzsírszintjük magas marad, előbb a dózist emeli az orvos, majd a gyógyszert cseréli le, mert az egészségbiztosítónál azt remélik, a második szernek életmódváltással együtt már eredményt kell hoznia - ha a beteg rendszeresen szedi, és önmérsékletet tart az étkezésnél.
Vége szakad annak is, hogy az orvosnál bólogassunk, "igen, napi három szemet, nyolcóránként, megjegyeztem". Aztán csak a receptek felét váltjuk ki, mondván, ha ezt mind beszednénk, nem maradnánk életben. S amit megvettünk, azt sem vesszük be rendesen, mert a reggeli rohanásban vagy hétvégén elfelejtjük. Jövőre jön az e-recept, az orvos pedig e-jelentéseket küld majd a biztosítónak, és a kétféle "e" összefut - a tb-nél és a doktorunk gépén. Látni fogják, kiváltottuk-e a gyógyszert, és arra is rájönnek, ha fiókban maradtak a pirulák, hiszen megcsúszunk a következő doboz megvásárlásával.
A harmadik csoport a cukorbetegeké, de nem a veleszületett és nem is a súlyosabb, hanem a még tablettákkal (tehát nem inzulinnal) karbantartható állapotúaké. Nekik ezután is negyedévente kell kontrollra járniuk, és itt nem pusztán a mozgásgazdag életmód és a diéta fontosságáról beszélnek nekik, hanem ellenőrzik, mennyire tartják be az étrendet. Eddig elkerülendő az orvos szemöldök-összehúzását elég volt a kontroll előtt egy-két napig diétázni, ám most nem csak a vércukorszintet mérik majd - van ugyanis ennél "hosszabb memóriájú" része is a vérünknek. Itt is jövő év utolsó negyedévében lehet változás a patikai árakban, de a siker az volna, ha egy fillér többlet sem folyna be az OEP kasszájába, mert az lenne az igazi megtakarítás. Az Egyesült Államokban például 300 milliárd dollárra becsülik azt az éves kárt, amit a nem megfelelő beteg-együttműködés okoz.
forrás: hetivalasz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése